Filmkritikák: A nyolcadik utas a halál

Sosem hittem el, hogy a klasszikusokon ne lehetne fogást találni – még egy olyanon sem, mint Ridley Scott 1979-es Alien-je.

Filmkritikák: A nyolcadik utas a halál

Kezdjük azzal, hogy a matematika iránt kissé is fogékony mozirajongót már a film címe is felháborítja. Hát tanuljunk már meg számolni! A Nostromo nevezetű tákolmányhajón ugyanis kilencen (!) utaznak, nem pedig heten, mint a gonoszok: egy macska, Anya, a szuperszámítógép, egy android, valamint öt pasi, meg egy kicsi.

A kicsi neve Ripley, a többiekre meg úgyse fontos emlékezni, leszámítva a droidot, Ash-t. Az ő neve meg azért beszédes, mert angolból fordítva hátsó fertályt jelent, amennyiben a „h” néma, és az „s”-t hosszan ejtjük. Ash durván megtöri a karanténszabályokat, márpedig ha valamit tanított nekünk az utókor az az, hogy ilyesmivel nem szabad viccelni. A komisz tudományos tiszt ráadásul nemcsak kezet mosni felejt el, hanem mártfűi rémeset akar játszani Ripley-vel, miután a lány nehezményezi a legénység kiirtására tett kísérleteit. És mindezt miért? Mert a csapat egyik tagja begyűjtött egy földönkívülit, aki az arcra tapadva szeretett maszkosat játszani, és a maszk alól később előbúvó, halál nevezetű porontyot feltétlenül vissza akarta juttatni megbízóihoz a Gonosz Multivállalatnál.

De nem ez az egyetlen rémes dolog a Nostromón: a gasztrokultúrában avatatlan szemlélőnek is feltűnik a felszolgált reggeli silánysága. A bébi halált (hogy lehet így hívni egy kisbabát, ráadásul kisbetűvel?) szíve alatt hordozó boldog kispapa már nyilván megszokta ezt a minőséget, illetve elég időt töltött hibernálva ahhoz, hogy a saját vizeletéből recilkulált ásványi anyagokon kívül bármit jó étvággyal fogyasszon el. No de a magzat jóval kritikusabb:a világ legrövidebb szülését produkálva tör ki szerencsétlen flótás mellkasából, mielőtt az egy újabb falattal mérgezné fejlődő szervezetét. Hiába a hajó szakképzőiskolai tornatermet megszégyenítő hiányos neonvilágítása, a kicsi szörnyülködve veszi észre, mennyire eltér a helyiségben tartózkodó döbbent humánoktól (sőt, szőrtelen macskára sem hasonlít igazán), ezzel Andersen Rút kiskacsája felé kacsintva.Első sokkjában zokogva menekül a hajón érthetetlenül túlreprezentált mennyiségben átszövő szerelőcsatornákba, és nem kell a pedagógia doktorának lennünk, hogy kijelentsük, ezek nem biztosítanak megfelelő környezetet egy gyermek pszichés fejlődésének.

Halál, aki egyébként a Xenomorph faj képviselője, kétségbeesetten keresi sajátjait, miközben egykettőre délceg kamasszá növekszik – sajnos azt senki sem tanította meg neki senki, hogy ne játsszon az étellel, viszont a fogait szépen karban tartotta. Mutogatja is őket sokat büszkén, de válaszul sikoltásokat meg lángszóróval ijesztgetést kap csupán.Nem csoda hát, hogy először mérgesen odacsap, majd inkább elszalad,pedig a vérére ráférne egy alapos Ph-vizsgálat, mivel erőteljesen acidózisos tüneteket mutat. A gyermekgondozókon túl Müller Cecíliának sem hiszem, hogy tetszene a film, mivel halál biológia apja, az arctakarancs eredetileg egy tojásból kerül elő – mondanom sem kell, ez sem lett megmosva. De térjünk vissza a matekhoz! Egyrészt, ha az androidot utasnak számoljuk, akkor Anya se a kávéfőzővel kerüljön már egy lajstromba. Másrészt,amennyiben a kütyük utasok, akkor a fedélzeti kandúr pláne az! Így tehát a film magyar címe helyesen: A tizedik utas a halál, a tanulság pedig: a tojást mindig megmosni, maszkból csak földit viseljünk, a mesterséges személyeknek pedig mindig olvassuk el a használati utasítását, hogy nyakmasszázs esetén egy gombnyomással lejjebb vehessünk az erőségből.

Összességében jó érzésű embernek nem tudnám ajánlani ezt a filmet. Akit a gyermekbántalmazás nem zavar, azt nézze meg nyugodtan, de aztán ne lepődjön meg, ha egyik éjjel elrabolja a bolygóközi gyámügy. Közvetlenül szülés előtt álló nőknek sem javasolt, mert irreáli elvárásokat támaszt bennük az apával szemben. Földönkívülieknek viszont tetszhet, őnekik a SETI program keretében sugároznám az űrbe, mint családi drámát. A folytatásokon meg jót nevetnének – leszámítva a kettőt, természetesen – mert azokon meg mi sírunk.

 

 

-Forrai Márton-

További Filmkritikák

"ZS" kategóriás sztárok: Chuck Norris | "ZS" kategóriás sztárok: David Hasselhoff | "ZS" kategóriás sztárok: Robert Englund | "ZS" kategóriás sztárok: Steven Seagal | Filmes karakterek: A főgenya | Filmes karakterek: A kisvárosi seriff | Filmes karakterek: A western hős | Filmkritikák: A bitanghal (amerikaiul: Cápa) | Filmkritikák: A Csillagok Háborúja (1977) | Filmkritikák: A nyolcadik utas a halál | Filmkritikák: Az Emlékmás (Total Recall) | Filmkritikák: Predator (Ragadozó) | Filmkritikák: Rambo | Filmkritikák: Szörnyecskék 2 | Filmkritikák: Titanic | KING KONG VS. GODZILLA | VHS-újratöltve: Reszkessetek, betörők! |

További tartalom

Láttam már

Kockára vágva

Vasárnapi poszt

Pár nap szünet

Foltok

Dodgem

Matek

Katonadolgok

Karantén után

Retro GPS

A baseballozó, aki elporlasztott egy madarat

Nővérke

Hatásos vakcina

Bent

Napozás