Filmkritikák: Predator (Ragadozó)

John McTiernan akció-horror-sci-fije a legunalmasabb feldolgozása Agatha Christine nagysikerű krimijének, a Tíz kicsi négernek, amit – vélhetőleg költséghatékonyságból - kastély helyett egy dzsungelben forgattak.

Filmkritikák: Predator (Ragadozó)

Ugyanakkor hozzá is tesz az eredetihez annyiból, hogy a később problémássá váló címet már keletkezése idején, vagyis 1987-ben a politikailag sokkal korrektebb Ragadozóra cseréli.Történelmi jelentősége inkább abban áll, hogy a korszakban itt és először következik be, hogy a jófiú gépfegyveréből kifogy a töltény, valamint, hogy a legszexisebb képkockák ebben pörögtek, míg be nem mutatták a 300-at.

 

A kiadásokkal egyébként nem véletlenül bánt csínján a rendező, miután olyan korabeli sztárokat szerződtetett filmjéhez, mint Arnold Schwarzenegger vagy a mostanában a Mandalorian című sorozatban feltűnő Carl Weathers. De itt nem állt meg! Még a harcos földönkívüli szerepét sem akarta holmi B-kategóriás statisztára bízni, így míg mindketten be nem látták az ötlet hülyeségét, Jean Claude Van Damme izzadt a páncélok alatt. Csakhogy:

 

1) A szörnyeteg egyszer sem spárgázik;

2) Van Damme francia akcentusa tönkrevágta jellegzetes kerregését;

3) A színész túlságosan jóképű volt a szerephez.

 

A felsorolás harmadik pontját emelném ki legfontosabbként. A végső leszámoláskor, amikor a lény leveszi a sisakját az utolsó mohikánként küzdő Schwarzenegger előtt, a katona arcára kiülő feszültség félreérthetővé válik. Mintha csak azt üzenné: most ne közelíts, székrekedésem van… Ez nem az az üzenet, amit a készítők közvetíteni kívántak, bár ettől még a film kockáit áthatja az Arnold munkásságára jellemző forró erotika.

 

A Ragadozó több ponton bátran nyúl forrásanyagához, melyek közül a legvitatottabb döntés kétségkívül a gyilkos kilétének korai felfedése. Az idegen űrhajó már a kezdő képsorok alatt feltűnik, a belőle távozó meteoritszerű képződményről pedig azonnal sejtjük, hogy nem ENSZ-segélycsomagot rejt a dzsungellakók számára.Hogy ki a bűnös, és ki áldozat, az már keményebb dió, mely morális komplexitás kétségkívül a klasszikusok sorába emeli McTiernan moziját. Bár itt az irodalmat kedvelő olvasót nem éri meglepetés, vegyük azért sorra a cselekmény további mozzanatait is. A nyolcvanas évek társadalmi sokszínűségét reprezentáló hőseink, vagyis két fekete, egy cowboy, egy szemüveges meg egy vékony pasi, egy indián, meg egy Holland őrmesternek nevezett osztrák valamilyen csoda folytán beférnek egyetlen helikopterbe, majd egy teljes falu porig rombolásával megkezdik a mentőakciót, amiért oda küldték őket. Tizennyolcezer, egyetlen tárból kilőtt golyó és néhány kisebb lakótelepnyi hullával később szivarozva megállapítják, hogy a túszok halottak, majd egy rabul ejtett nő társaságában elindulnak, hogy keressenek egy kocsmát.

 

Eközben a fákról az izomkolosszusok ruháinak átvilágításával próbálkozó ragadozó csalódottan megállapítja, hogy műszerei nem működnek tökéletesen, sőt, még a beépített fordítószoftvere is hibás. Közelebb is lopakodik, majd lovagiasan kiáll a rabnő mellett, akivel a szemüveges zsoldos a kelleténél hangosabban cserél eszmét. Rosszul méri fel azonban a Kripton-bolygótól eltávolodva megsokszorozódó elejét, így pofon helyett koncolásba torkollik a közbeavatkozás, és innentől elszabadul a pokol: a barbár földlakók megtámadják a gáláns űrlényt, akiről kiderül, hogy harcrendszere legalább működik. Más vélemények szerint szándékolt, féltékenységi gyilkosságnak vagyunk szemtanúi, ami ugyanilyen helytálló lehet, ha a férfi koponyáját magányában kedvesen simogató űrhajótörött később felelevenedő alakját vesszük. Vitatkozás helyett mi filmrajongók inkább az jegyezzük fel, hogy az első elhalálozó az a Shane Black, aki a színész külön kérésére távozott elsőként a forgatásról, ő rendezte ugyanis a 2018-as A ragadozót,és szeretett volna nekiállni az előkészületeknek. Az a felvonás egyébként nem sikerült túl jól, de hát ilyen rövid idő alatt ne is várjunk csodát, kapkodva nem készülnek remekművek.

 

A filmről nem is nagyon érdemes többet beszélni.Az első haláleset után krimiként értékelhetetlen: a dzsungel forrósága és a formás férfitestek szoftpornós irányba viszik az eseményeket, amiket a vágyaikat tagadó izomemberek nem meglepő módon agresszióval ellensúlyoznak. Fáj nézni a lélek efféle szenvedést, a szerelem szabadságának eltiprását. Végeredményként mindenki keserű véget ér, kivéve Arnoldot, a ragadozót, és a nőt, akinek innentől nem jut szerep, mivel a dzsungelben nincs mivel főzni. Amikor az idegen sisakja alól előkerül valami fejlődési rendellenességben szenvedő kaszkadőr, az osztrák óriás csalódásában elpusztítja, majd könnyek közt hazahelikopterezik. Van Damme-mal legközelebb a Feláldozhatók második részében láttuk együtt szerepelni, aminek végén Sylvester Stallone levágja a belga spárgakirály fejét, vélhetőleg több évtizedes féltékeny duzzogás végére téve végre megnyugvást hozó pontot. Vele együtt a romantika is elvérzik, mi pedig fogadjuk el, hogy nem minden történet végződik happy end-del.

 

-Forrai Márton-

További Filmkritikák

"ZS" kategóriás sztárok: Chuck Norris | "ZS" kategóriás sztárok: David Hasselhoff | "ZS" kategóriás sztárok: Robert Englund | "ZS" kategóriás sztárok: Steven Seagal | Filmes karakterek: A főgenya | Filmes karakterek: A kisvárosi seriff | Filmes karakterek: A western hős | Filmkritikák: A bitanghal (amerikaiul: Cápa) | Filmkritikák: A Csillagok Háborúja (1977) | Filmkritikák: A nyolcadik utas a halál | Filmkritikák: Az Emlékmás (Total Recall) | Filmkritikák: Predator (Ragadozó) | Filmkritikák: Rambo | Filmkritikák: Szörnyecskék 2 | Filmkritikák: Titanic | KING KONG VS. GODZILLA | VHS-újratöltve: Reszkessetek, betörők! |

További tartalom

Erre semmi szükség

Szigorított szabályok

Nyulak

Körözzük!

Bankszámla

Nyolcadik utas a halál

Házi feladat

Holt költők

Esküdj

Alien

Macska sínen

Ha ló nincs

Álmos

Herkules

Jelző