Filmkritikák: Rambo

Ted Kotcheff Rambója a városi ember filmje. David Morrell, az eredeti regény írója a legenda szerint egy svéd almafajtáról nevezte el hősét, de ezzel a becsületes, a földből élő népek tisztelete véget is ér. A Sylvester Stallone által egyes vélemények szerint élete szerepeként megformált vietnámi veterán ámokfutásának színhelyét Trautman ezredes csak „Jerkwater” gyúnynéven emlegeti, amit jóérzésű ember nem fordít le magyarra.

Filmkritikák: Rambo

A városka lakói nyilván erőszakos, kötekedő, ostoba tökfilkók, akik csak azért születhettek erre a világra, mert felmenőik képtelenek voltak kisilabizálni a kihelyezett „ne csinálj gyereket az unokahúgodnak” poszterek tartalmát. Na, ilyenekbe botlik szerencsétlen Rambo, ráadásul még jelvényük is van az istenadtáknak.

„Attól, hogy jenki vagy nem leszel jófej”, énekelte trubadúrunk, és az amerikai álom gazdasági gyarapodásban gyökeredző voltát szem előtt tartva túlságosan okos sem – a katonát a vidékiek nemhogy be se hívják egy guggolós pálinkára, de még a helyi fogadó bevételét sem hagyják, hogy feljebb tornássza. Ehelyett elüldözik az erdő irányába, ahonnan érkezett, csak mert amerikai zászlót varratott a kabátjára, pont a szíve fölé. „Hát milyen film ez, szovjet?”, kiálthat fel az egyszeri néző, mert hát annyira régen azért nem ért véget a tengerentúlon az a fránya Mccarthyzmus. Mindegy, Rambót börtönbe csukják, csak mert rossz irányba kirándult, a guggolós pálinka meg onnan kapta a nevét, hogy a kínáló ablaka előtt inkább leguggolsz, csak be ne hívjon egyre, de ezzel bizonyára nem mondtam újat.

Azt eddig nem tudtuk, de most elárulom, hogy John James Rambo (igen, James, most már ezt is tudod) azt az eminens típust képviseli, aki technikaórán nemcsak, hogy elsőként készített tökéletes montázst makaróniból és színes papírból, de még a szemetet is kidobta maga után, hogy a következő osztályt ne zavarják alkotásának nyomai. Az erdőben, felnőttként inkább szöges tövisekkel ékített csapdát készít, hogy az őt kergető rendőröket móresre tanítsa, amúgy meglehetősen visszafogott módon, a könyvben állítólag nem ilyen könyörületes. Mindez azért, mert a Kotcheff klasszikusában ábrázolt vidéki ember rendkívül következetlen: itallal nem kínál, de borbélykodni túlzásba menően szeret, még olyankor is, amikor vendége a penge látványától bekattanva szétveri vendéglátója fejét.

Én egyébként ezt pont fordítva tapasztaltam, amikor lent jártam a rokonoknál az erdélyi Medvetalpházán. Augusztus dereka, egyben elég zimankós tél volt, így mindenki korán feküdt. Reggel ötkor aztán a könnyű szalonnából, tepertőből, fehér vekniből és hat pár tojásból álló reggelit követően kivonultunk az ól mellé, ahol a böfögést a röfögéstől csak szakértő böllér fülek tudták megkülönböztetni, így ipám, na jó apósom, ne cizelláljuk, azt javasolta, döntsünk is le egy áldomást szegény Sziszi tiszteletére, mert kultúrember nem keveri a búcsúztatást az emésztéssel. Zoli, a bökő tiltakozott, hogy ő nem iszik, gondolom már előre megitta a töménye javát, neki már elfogyott a kvótája az élettől. Jó, hát mi azért tettük a dolgunkat, Zoli meg odaszúrt a Sziszinek, miközben hárman fogtuk a lelkemet, mert valami rosszat sejthetett, nem hülye állat a disznó. Sajnáltam na, de hát mit lehet tenni, lényeg, hogy a vágóeszköz minőségével nem akadt gond, dőlt a vér, Marika, a háziasszony meg már sütötte is, ilyenkor frissen az igazi az. Ettünk, ittunk, igyekeztünk nem zavarni Zolit, hogy időben végezzen, kilenc óra fele én már nem éreztem az arcom, csak a kezemmel tudtam kitapogatni, hogy sörtésebb a pofám, mint a Sziszi sonkái, amiket az előbb lógattunk fel a hinta mellé. Mondom Zolikám, te vagy itten a legjózanabb, meg aztán olyan szakértelemmel forgatod azt a pengét, hozzad a szappant aztán szedjünk már le ebből a borostából... Zoli meg csak néz rám, asszondja arra figyeljek inkább, hogy mikor zabálni próbálok, a saját számat célozzam a villával, mert igaz, hogy a szomszéd Józsi (mikor ette ide a fene?) szólni már nem tud, de épp az előbb szúrtam ki majdnem a bal szemét. A háziak terelnek, bemegyünk hát melegedni.

Bár a kávét előre megittuk, hogy lábra tudjunk állni, a hurka meg a kolbász nem eszi meg magát, abból meg, ha megint összehányom a paplant olyan perpatvar kerekedik, hogy a háromnapos borostává enyhülő barkóm mellé megkapom a férfi ékességemet is a fülem mögé lengedezni – székely asszonyt az ember ne hecceljen, pláne, ha éles kés is van a közelben. Az ebéd ízletes, valahonnét még egy kis sült kacsamáj is kerül, ha jól érzem, pedig annak aztán semmi köze a disznóhoz, ezt még a fővárosban is tudják. Már nem nagyon kéne rátölteni erre, de csak nem fogok itt udvariatlankodni a rokonsággal,ha a barna medvét visszakergették a kert végéből az erdőbe, engem simán kifújnak a fák közé a pipafüsttel egyetemben.

Az erdőről jut eszembe… ja igen, erdő, Rambo, a franc essen bele, de megéheztem, nehéz így koncentrálni. Szóval veteránunk visszatér az erdőbe, ahol farigcsál néhány csapdát, de lehet, hogy ezt már említettem, már bocsássál meg, kiveszek a fagyról egy kis májas hurkát, meg kolbászt, közben pucolom a krumplit, míg a sütő melegszik, tört lesz vagy püré, még nem tudom. A csalamádé kicsit túlérett, hiába csavartam a legalsó fokozatig a hűtő hőfokát, de a csemege uborkát még ki se bontottam, és az sem veszik össze a torossal, ahogy mondani szokás. Na szóval, a Rambo, eredeti címén Első vér négy folytatást és számos másolatot fialt (Tökéletes célpont, Játssz, a túlélésért), ezt csak azért mesélem, mert ahogy begyújtom a sütőt kicsit felfordul a gyomrom, eszembe jut az a durva másnap a hegyekben – lehet valami ebben a poszttraumatikus izében, no. Nézzed azért közben a filmet, míg falatozunk, tényleg örök klasszikus, meg aztán tele gyomorral minden jobban esik, főleg a szunyókálás, csak ne lődöznének annyit, meg ezek a halálhörgések is eszembe juttatják szegény Sziszikét, hát milyen aranyos malacka volt egykor, aztán saját kis kocái lettek, ott visítottak amikor az anyjukat vittük vágni, ej, az élet körforgása, lenne itt valami nagy felismerés, érzem, de előtte hadd csukom le kicsit a szemem itt a heverőn…Értékelésem a filmről, meg az estéről is öt bárányfelhő az ötből.

 

-Forrai Márton-

Megjelent Galla Miklós társszerzőjének abszurd könyve!

<h4 style="text-align:center"><span style="color:#000000"><strong>Vajon milyen krimi lehet az, aminek m&aacute;r a c&iacute;m&eacute;ből kider&uuml;l ki a gyilkos?</strong></span></h4>

Vajon milyen krimi lehet az, aminek már a címéből kiderül ki a gyilkos?

További Filmkritikák

"ZS" kategóriás sztárok: Chuck Norris | "ZS" kategóriás sztárok: David Hasselhoff | "ZS" kategóriás sztárok: Steven Seagal | Filmes karakterek: A főgenya | Filmes karakterek: A kisvárosi seriff | Filmes karakterek: A western hős | Filmkritikák: A bitanghal (amerikaiul: Cápa) | Filmkritikák: A Csillagok Háborúja (1977) | Filmkritikák: A nyolcadik utas a halál | Filmkritikák: Az Emlékmás (Total Recall) | Filmkritikák: Predator (Ragadozó) | Filmkritikák: Rambo | Filmkritikák: Szörnyecskék 2 | Filmkritikák: Titanic | KING KONG VS. GODZILLA | VHS-újratöltve: Reszkessetek, betörők! |

További tartalom

Jeladó

Köptető

Írásos párbeszéd

Ínyenc

VISELKEDÉSI TANÁCSOK ÉTTEREMBEN

Jaj, de jó a habos...

Panír

Macskajaj

Penge

Tájékoztatás

Fekete humor

Keringési zavar

Holtomiglan

Leves

Kossuth-díj