Filmkritikák: Titanic

A Titanic egy nem egy, nem kettő, de egyenesen háromórányi perverz matiné lelki betegeknek, ami hét évvel előzte meg szellemi örökösét, A passiót. A két alkotás közötti lényeges különbség az, hogy az egyikben Jézus Krisztust szecskázzák premier plánban darabokra, a másikban pedig két szerelmes gyötrelmei kínálnak kifacsart szórakozást, amit az utolsó felvonásban James Cameron rendező még tömeges elhalálozással is megkoronáz.

Filmkritikák: Titanic

Így aztán a maga módján a Titanic teljesebb élményt nyújt a tisztán testi szenvedésre fókuszáló vallási snuff-filmről, amit ennek a romantikus gyomorsavtúltengésnek lefojtására kiosztott tizenegy Oscar-díj vissza is igazolt. Továbbá míg Jézus üvöltései nem visszhangoztak hónapokig (évekig!) a rádiókból, addig Celine Dion szopránja igen, ezzel nyújtva el a bűnös élvezeteket követő elkerülhetetlen szégyen érzését a néző-hallgatóban.

A történettel nem érdemes túl sokat foglalkozni, azzal ugyanis talán még a kultúra legsekélyesebb felszíni rétegeit kapirgálók is tisztában vannak, hogy a Titanic egy hajó volt, ami elsüllyedt. Jó mélyre, mégpedig egy ritka kék gyémánt társaságában, teszi hozzá az Álomgyár. Brokit, közgazdaságilag ügyefogyott kincsvadászt sem a mélység, sem Hollywood hülyesége nem gátolja meg, hogy egy nagy levegővételt és a drágakő értékének többszörösét érő géppark kibérlését követően a drágaszág megkaparintására induljon. Csakhogy elkövet egy óriási hibát: felengedi Rózsát, a szószátyár kisnyugdíjast is kajütjére. Rózsa valaha visszafogottan dögösnek mondható, legalábbis egy korabeli, erősen retusált ceruzarajz tanúsága szerint, ám százéves korára gyötrelmesen hosszú, lélekölő, ráadásul szexuálisan túlfűtött élettörténetével igyekszik a kapzsi betyárokat a tengerbe ugrasztani. Mivel ez nem sikerül neki, bosszúból a végig hálóköntöse zsebében lapuló kék gyémántot veti a habokba, majd a jól végzett munka után a régmúlt dicső napjait felidézve nyugovóra tér. Vége, főcím.

Ezzel a sztorival Cameron persze nehezen tudta volna a producerek felé igazolni kétszázmillió dollár eltapsolását, ezért visszatekintések sorozatával igyekezett feltölteni a bőségesen rendelkezésre álló játékidőt. Szerencsés véletlen, hogy ezekbe a betoldott képsorokba beleszőhette kedvenc témáit, a bujkálást, lövöldözést, verekedést, valamint a gigantikus járművek ripityára zúzását – tizenöt éves fejjel a moziban én csak a cápák megjelenését hiányoltam, át is ültünk akkori legjobb barátommal inkább az Alien 4-re. A két film cselekménye aztán kellemes eleggyé nemesedett bennem, amire a mai napig a realitással minden kapcsolatukat elvesztett idióták nyugalom megzavarására alkalmas vigyorával gondolok vissza. A hajón rohangáló Xenomorph-ok kiváló úszók, amik a jeges vízzel mit sem törődve csemegéztek a menekülőkből, a zenekar pedig kitartóan játszott, míg a mentőcsónakokban véletlenszerűen felbukkant egy-egy chestburster, nem kevés riadt izgalmat keltve. A fejemben pergő verzió megnyugtatóan elvette a luxushajó valódi tragédiájának élét (na nem mintha a valós események egyébként gúzsba kötötték volna Cameron írói-rendezői kreativitását).

Szerencsére a Titanic-ból nem készült az eredetinél egy majd’ órányival hosszabb rendezői változat (Gyűrűk Ura 3, miért?!), az Alien 4-ből viszont igen. Védhető döntés, ugyanis előbbinek a végét hitelesen megváltoztatni történelmileg megkérdőjelezhető döntés lenne, míg Ripley nyolcadik klónja minden további nélkül landolhatott a kietlen sivataggá degradálódott Földön a kiterjesztett változatban. Az alternatív befejezés készült elvetni az Alien 5 magvait, ám ez utóbbi sajnos sosem készült el, bármilyen kiválóan is sikerült a negyedik epizód a félig ember-félig földönkívüli szörnyeteg csecsemővel, amit a klón-Ripley egy szűk résen keresztül passzírozott ki a világűrbe. Ám mindegy, hogy 1912-ben, vagy a huszonnegyedik században járunk, a tanulság mindkét esetben örök: a boldogság múlandó, igazán jól csak a szívével lát az ember, amúgy meg carpe diem. Remélem, ma mind sokat tanultunk a Titanicról - további kellemes (űr)hajózást kívánok!

 

-Forrai Márton-

További Filmkritikák

"ZS" kategóriás sztárok: Chuck Norris | "ZS" kategóriás sztárok: David Hasselhoff | "ZS" kategóriás sztárok: Robert Englund | "ZS" kategóriás sztárok: Steven Seagal | Filmes karakterek: A főgenya | Filmes karakterek: A kisvárosi seriff | Filmes karakterek: A western hős | Filmkritikák: A bitanghal (amerikaiul: Cápa) | Filmkritikák: A Csillagok Háborúja (1977) | Filmkritikák: A nyolcadik utas a halál | Filmkritikák: Az Emlékmás (Total Recall) | Filmkritikák: Predator (Ragadozó) | Filmkritikák: Rambo | Filmkritikák: Szörnyecskék 2 | Filmkritikák: Titanic | KING KONG VS. GODZILLA | VHS-újratöltve: Reszkessetek, betörők! |

További tartalom

Mindig van nagyobb

Hideg

Balkezes

Romba dőlt tervek

Miért? Miért? Miért?

Porcukor

Azelőtt

Hidratál

Késő van már

Besózva

Megváltó

Korona

Hiba kód

Harry Potter...

Megüthetik a bokájukat